Azért nem kérek segítséget, mert... (3. rész)

A második helyet a furmányos kifogások listáján egy igazi örökzöld kapta, a:

"Nem vagyok én őrült / bolond / idegbeteg... stb., különben is mit gondolnának?!"

Ez egy afféle 2in1 megoldás, hiszen egyszerre lehet benne felháborodni és burkoltan megnyugtatásért folyamodni a másik felé. Ez egy érdekes játszma, amiben a méltatlankodástól könnyebben érezhetjük magunkat a helyzet urának, noha belül komoly bizonytalanságot élhetünk meg.

A tények:

Ha te is használod ezt a kifogást, akkor nyilván te is tisztában vagy vele, hogy az "őrült, bolond, idegbeteg" kategóriák napjainkban már nem léteznek ebben a formában (szerencsére!). Vannak azonban olyan mentális és viselkedészavarok, amelyek jelenléte nagyban befolyásolja az életminőséget, nem csak az egyén, hanem a környezetében élők számára is.

Arra vonatkozóan, hogy az egyes mentális és viselkedészavarok, de akár egyéb betegségek kialakulásában milyen szerepet játszhat a trauma, számos értekezés elérhető (a neten főleg idegen nyelvű oldalakon van több ilyen témájú cikk, de megéri bogarászni, témában kezdésnek kiemelten ajánlom Máté Gábor filmjét https://thewisdomoftrauma.com/hu/).

Ezekből is jól kitűnik, hogy egy diagnózis sem mindig az, aminek látszik, ezért nem érdemes nagyobb figyelmet szentelni neki, mint amennyit megérdemel. Van, hogy egy diagnózis életet menthet, de fontos, hogy annak tekintsük, ami: egy információnak, nem pedig egy minősítő jelzőnek. Előfordul, hogy gyógyszerre van szükség ahhoz, hogy az ember egyenesbe rakja magát és olyan állapot is előállhat, hogy kórházi kezelésre, akár fizikai beavatkozásra kell rászánni magunkat, azért, hogy ne omoljon össze a szervezetünk.

Ha volt már részed ilyenben, vagy valaha sor kerül arra, hogy igénybe vegyél ilyen jellegű orvosi segítséget, akkor fontos, hogy tisztában légy azzal, hogy ettől nem leszel sem őrült, sem bolond, sem ciki, sem érdemtelen, sem szégyellnivaló. Ha balesetet szenvedsz és eltörik a lábad, nyilván az otthoni relaxáció vagy két doboz cigi ellenére ugyanúgy elvéreznél orvosi beavatkozás nélkül. Egy lelki törést miért kellene tudnod kamillateával begyógyítani?

Mindenkinek megvan a maga területe és kompetenciája. A pszichoterapeuták, pszichiáterek, szakpszichológusok, pszichológusok, a mentális támogatást végző szakemberek, a természetgyógyászok, a spirituális segítők, a tanácsadók, a coachok, a művészetterapeuták és a többi változatos módszerekkel dolgozó segítő szakember mind-mind eltérő kompetenciákkal rendelkeznek. Tájékozódj, hogy milyen végzettségű szakembertől milyen jellegű támogatásra számíthatsz.

Bármilyen szakemberhez mész is, egy biztos: segítséget kérni oké. Sőt, ami azt illeti, ahhoz, hogy jobban legyél ez a lehető legtöbb, és a lehető legésszerűbb lépés, amit tehetsz. Ha úgy érzed, hogy egy szakadék felett lógsz és közben egy vipera csipkedi a kézfejedet, akkor ideje segítségért kiáltani.

És hogy mit fognak gondolni mások?

Mármint kicsoda? Ja, hogy a főnök, meg Nevenincs fiú az irodáról, meg a barátaid, meg a mindenkiis?

A főnököknek legtöbbször annyi dolguk van, hogy örülnek ha azokat fejben tudják tartani, nem hogy még a te munkaidőn kívüli dolgaiddal is foglalkozzanak. Másrészt nyilván nincs is közük hozzá, csak abban az esetben, ha olyan munkát végzel, aminél a gyógyszeres kezelés kockázattal jár. (Szóval altatóval lehetőleg ne menj éjszakai műszakos buszsofőrnek.)

Nevenincs fiút nagy valószínűséggel lefoglalják a saját ügyei, hogy lassú a net, hogy venni kell klotyópapírt a héten, hogy a Media Marktban akciós a füles és meg sem fordul a fejében, hogy más emberek számára ismeretlen problémáiról gondolkodjon.

A barátaid - ha igazán azok - akkor örülni fognak ennek a hatalmas előrelépésnek, és minden bizonnyal titkon megkönnyebbülnek, hogy mostantól nem kell úgy hazazötyögniük a találkozótokról, hogy totálisan le vannak szívva agyilag, mert gőzük sincs hogyan segíthetnének neked. A barátaid támogatni fognak az utadon a legjobb tudásuk szerint, mert végre nem olyasmit kell csinálniuk, amihez nem értenek, hanem azt, ami a barátok dolga.

A mindenkiis meg többé-kevésbé ugyanazt csinálja, amit te vagy én. Dolgozik, háztartást vezet, agyal, filmet néz, kirándul, netezik, kiabál, nevet, unatkozik, véleményt formál, kommentál, aggodalmaskodik, lázat mér a gyereknek, számlákat fizet, álmodozik és erősen gyanítom, hogy néha azon gondolkodik, hogy mit gondolnak róla mások. A biggyesztgető villamosvezető, a kutyasétáltató hippi vagy a sarki fűszeres. Nem rólad gondolkodik, hanem saját magáról.

Neked is itt az ideje, hogy magadra gondolj.