A traumagyógyulàsnak bizony a düh megélése is a részét képezi. De korànt sem egyszerű szembesülni a bennünk dúló indulatokkal.
A düh egy erősen stigmatizàlt érzelem, noha a hat alapvető érzelem egyike. Nincs olyan ember, aki ne érezne dühöt.
De nem mindegy, hogy a bekrepàlt kàvéfőzőre mersz dühösnek lenni, vagy arra, aki kihasználta a kiszolgàltatottsàgod, visszaélt a bizalmaddal, testileg-lelkileg bàntalmazott. Mert az a düh akkorànak tűnik, amivel első rànézésre nem lehet elbírni.
Akiktől sokat tanulhatunk a düh megéléséről, azok a kicsi gyerekek. Egy biztonsàgosan kötődő kisgyerek képes teljesen megélni az érzelmeit, köztük a dühöt is. Sok esetben őrjöngenek, dobàljàk magukat nem törődve azzal, hogy kinek okoznak fàjdalmat, mit törnek össze, vagy hogy mit gondol róluk a szomszéd néni.
Felnőttként óriási kihívást tud jelenteni, hogy hogyan kezeljünk egy ilyen helyzetet, mert felfoghatatlan az a kontrollvesztés, ami lezajlik és nehéz nem ügyködni azon, hogy azonnal gàtat akarjunk szabni ennek.
Ha a saját érzéseinkről van szó sokan inkàbb megfeszülünk, csak hogy kontroll alatt tartsuk őket, hiszen megtanultuk, hogy nem szabad/ nem illik/ nem célravezető kiadnunk magunkat ilyen szinten. Persze a bekrepált kávéfőző vagy fúrógép nem fog reklamálni, ha rajta mégiscsak kitöltjük a dühünket.
Érzelmekkel nem vitatkozunk. De nem csak a gyerekek és más felnőttek érzéseit kellene tisztelnünk, hanem a sajátunkat is.
Nem kell magyarázkodni miattuk, torzítani, eltüntetni őket. Fájhat, dühíthet ha bàntottak, ha kigúnyoltak, ha meggyötörtek. Évek, évtizedek múltàn is jogod van érezni a dühödet.
Fontos tisztán látni, hogy a düh nem azonos az agresszióval. Míg az agresszív viselkedés inkább az eszköztelenség, a hiányos önismeret, a belső bizonytalanság megnyilvánulása, addig a düh egy hatalmas energiabomba.
A düh erőforrásként történő használata révén meghaladhatod a határaidat. Gondolj bele, hogyan tudnà egy rab letépni a làncait màsként, minthogy megfeszíti az izmait és az összes létező erejét beleadja abba, hogy szétszakítsa, ami fogva tartja?
A düh elfojtása helyett választhatod azt, hogy felhasználod a céljaid, a gyógyulásod elérésére. Ne feledd, az érzelmek megélése nem kontrollvesztést jelent, hanem az érzelmi önszabályozás olyan módját, ami mellett már nem kell félned a saját érzelmeidtől.